Encounter
Ezt a játékot idehaza kevesen ismerik. Szürreális hangulatú 3D-s(!) lövöldözős játékról van szó. Nem sok igazi 3D-s érzetet keltő produkció született C64-re, ezért külön figyelmet érdemel. Persze valójában logikailag csak két dimenzió van, mert csupán síkban történnek a dolgok, de az ábrázolás mégis háromdés.
Arra emlékszem, hogy mi a lövöldözős stílust nem szerettük, de ezzel mégis órákig elvoltam, és nagyon élveztem a mozgás szabadságát, és a feszült játékmenetet. Ez most, 3 évtizeddel később sem volt másképp. Még most is egy hangulatos, pörgős, jól játszható, kihívást jelentő, enyhén addiktív játékról van szó.
Grafikailag nincs túlcsicsázva, de mégis van stílusa. Geometriai alakzatok ellen kell harcolni egy oszlopokkal teletűzdelt téren. Ellenfeleink négyzet alakú teleportnyíláson át érkeznek a mi világunkba, körök és rombuszok formájában, melyek lövedékei szintén ilyen egyszerű formációk. A műszerfal még puritánabb, itt pusztán a radar és a vészjelző lámpák kaptak helyet. Lám, az emlékek milyen becsapósak, nekem valami szuper felszerelt HUD rémlett gyerekkoromból, bár akkoriban lehet, hogy ez is annak számított.
A hangok is rém egyszerűek, de roppant hátborzongatóak! Amikor a hőkövető türkiz rombusz cikázik felénk, és a búgó hang egyre vészjóslóbb hangon búg, az rendesen félelmetes. A piros vészjelző lámpa villogása is tovább fokozza a feszültséget. Ellenük csak folyamatos hátrálással és kitéréssel lehet védekezni. Vigyázni kell, hogy hátrálás közben ne akadjunk be az oszlopokba. Arra kell törekedni, hogy sose kerüljön mögénk, mert hamar becsapódik. Van, hogy csak a legutolsó pillanatban, az orrunk előtt tudjuk kilőni.
A kék lámpa jelzi ha az ellen egy hagyományos lövedéket indított meg, az elől simán ki lehet hátrálva oldalazni, nem követi a pozíciónkat. Bár azok is okozhatnak gondot, ugyanis az oszlopokról elpattannak a lövedékek! A sárga lámpával kell a legkevésbé foglalkozni, világít ha ellenség jelent meg a világunkban, tehát szinte folyton. Én úgy emlékeztem, hogy egyszerre több ellenség is támad, de nem, mindig egy az egy ellen kell küzdeni.
Az E szám mutatja, hogy hány ellent kell még likvidálni ahhoz, hogy megnyíljon a csillagkapu, ami átvisz a következő pályára. Rövid ideig áll nyitva, és ha elmulasztjuk, akkor kezdhetjük újra az adott szintet. Ha belemegyünk, akkor valami egészen rémes dimenzióutazás veszi kezdetét, hatalmas sebességgel száguldunk, förtelmesen zúg a gépünk, és így kell egy csomó bogyót kikerülni a dimenzióközi térben. Hát, ha ez a valóságban is ilyen, akkor én sosem akarok dimenziók között utazni! Ráadásul ez a rész igen nehéz, és ha ütközünk, akkor visszakerülünk az előző pályára! A világok annyiban különböznek, hogy más a színviláguk, meg agresszívabb az ellen.
