Legend of the Knucker-Hole
(Jet-Boot Jack)
Kedves olvasóm! Most egy ritka kincset találtál. Ritka, mert erről a változatról alig találni valamit a neten, és kincs, mert elképesztően jó játék. Nálam a TOP 5-ben van, és nem az utolsó helyen. Felhívnám a figyelmet, hogy nem Jet-Boot Jack a játék neve amiről írok, hanem Legend of the Knucker-Hole, ő csak az ezt megelőző részből a főszereplő. Talán eme félreértés miatt is kerestem sokáig hiába. Ismét előjött tehát a kazettás másolgatások átka.
(Hogy mi az a Knucker-Hole? Lásd itt!)
Egy színgazdag, és ügyesen animált címképernyővel és menüvel fogad mindet a játék. A kellemes dallam hallgatása közben három nehézségi fokozat közül választhatunk, kezdésnek nyugodtan állítsuk is át normálról novicére (igen, így magyarosan, mint anno). Ne rontsunk ajtóstól a házba, az expert feliratra még csak rá se nézzünk, mert meg fogjuk gyűlölni ezt a szuper játékot. :)
Kiválaszthatjuk a kezdő pályát, illetve ahogy a játék hívja, zónát. 5 különböző induló zóna van. Ezek a zónák gyakorlatilag teljesen különálló játékként is megállnák a helyüket, annyira különbözőek és teljesek. A space gomb megnyomására mindegyikből láthatunk egy rövidke kis demót. A nehézség- és a zónaválasztás után, a tűzgomb lenyomásával kezdjük az első zónával.
Az első három zóna megegyező felépítésű, és a lényegük is ugyanaz. Szintről szintre lefelé kell haladni (esni). Ehhez el kell tüntetni a lyukakban lévő koponyákat, úgy, hogy a szintek két végén lévő két bizbaszt felugrással megérintjük. Az egyes szintek igencsak be vannak biztosítva. Rengeteg lézerkapu van, amik különböző irányba vetik ki sugaraikat, ráadásul mindnek egyedi az időzítése. Nagyon jó ütemérzék kell a kijátszásukhoz.
Minél lejjebb érünk, annál trükkösebbek lesznek a szintek. Megjelennek a talajból kiálló apró tüskék, az oldalba bökő nyilak a falnál, a talajon ide-oda guruló kis genyók, szóval kész pixelharccá válik néhol a dolog, de a lényeg, hogy nem frusztráló módon. Inkább jelent kellemes kihívást, mint bosszúságot.
Sok helyen a leeséssel is vigyázni kell, mert ha a következő szinten is pont alatta van a lyuk, akkor az ott még létező koponyákra esünk, és egy élet oda. Természetesen időlimit is van. Az aktuális zónát be kell fejezni a fent visszafelé haladó zöld csík elfogyása előtt. Ha áthaladunk egy zónán, akkor a hátramaradt bónuszpontokat hozzácsapja az össz pontszámunkhoz.
A negyedik zóna igazán mókás és egyedi. A pöttyöket kell összegyűjteni hiánytalanul, úgy, hogy a csak fejből és lábból álló lények ne tiporjanak el. A szintek valamelyik végén tűnnek fel és ugrálnak át a túloldalra. Liftek segítségével közlekedhetünk az emeletek között, valamint eshetünk is ha úgy hozza a sors. Előfordulhat, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk, és már nem tudjuk elkerülni a kontaktot a mókamikikkel. Főleg, amikor véletlenszerűen előjön az egyik szinten a gyorsan ugráló egylábú. Nem kell kétségbe esni, mert ugyan korlátolt mennyiségben, de el tudunk tűnni pár másodpercre a tűzgomb megnyomásával.
Időnként megjelenik egy bónusz karika. Vagy pontot, vagy eltűnési lehetőséget ad. Ha megszereztük mindegyik pöttyöt, akkor a bal lenti exitnél lépjük le. A hagyományos játékmenet esetén ilyenkor az 5. zóna jön. Lehet azonban a főoldalról indítva extended módban is indítani ezt a 4. zónát, és akkor újra ilyen pálya jön. Mondom, ez egy teljesen különálló játékként is megállná a helyét.
Csakúgy mint az ötödik. Ez egy roppant komplex labirintus. Önműködő liftek, kapuk, szétnyíló talajok, kapcsolók, alacsony mennyezet, futószalagok, szűk helyek. A pálya közepén kezdünk, jobbra és balra is elindulhatunk. Jobbra a 6. és 8., balra a 7. és 9. zónák vannak. Alul a kis szürke nyilak mutatják hogy merre járunk, abból hamar rádöbbenhetünk hogy jó nagy ojjektumról van szó.
Fő célunk 6 darab színes harang összegyűjtése, amikért a pálya legszéleire kell elmenni, majd az 5. zónában az exiten kimenni. Az éles eszű játékos ebből már érezheti, hogy nem elég a bonyolult labirintus végeire eljutni, hanem bizony visszafelé is kell haladni benne, méghozzá kétszer. Az előrehaladás úgy történik, hogy a kapcsolók megérintésével kinyílik valahol egy kapu, amin át tovább folytathatjuk utunkat.
Sok helyen bizonytalan a talaj, de nem elég csak a lábunk elé nézni, a fejünk fölé legalább olyan fontos. Rengeteg helyen beverhetjük a kobakot, ha a tűzgomb segítségével nem húzzuk le időben a fejünket. Az akadályokon kívül több dologra is figyelni kell. Nem fogyhat ki a fuel, időnként tankolni kell, valamint nem tétovázhatunk, sokáig egy helyben állni sem szabad.
A audió részt is meg kell említenem, hisz azokkal teljes a játék. Nem nevezném zenének ami végig szól a játék alatt, de roppant hangulatos. Valami halk és mély hangok váltják egymást össze-vissza, nem tudom ezt így leírni, hallani kell. :) A konkrét hangeffektek pedig zseniálisak. Minden tárgynak és eseménynek megvan az egyedi, jellegzetes, hozzá illő hangja.
Íme a rejtélyes háttérzene:
Amikor írtam ezt a cikket, elkezdtem vele játszani, és nem tudtam abbahagyni. Addig nyomtam, hogy életemben először megnyertem az ötös zónát. :) Így most igazán friss és hiteles játékélményről tudok beszámolni. Tényként kijelenthető, hogy a mai napig remekül játszható. Ennyire nem kötött le játék az elmúlt években az tuti, bár igaz, nem sokat játszok manapság. Egy másodpercre sem engedte lankadni a figyelmem, nagyon nagy koncentrációt igényelt tőlem, és a végén valódi sikerélményt éreztem. Mindez novice fokozaton persze, de nehezítésként ott volt a játék közbeni screenshotok készítése, hogy legyen ide mit felrakni. :) Például az end seq-t:
