Squish'em
Az egyik legjobb C64-es játék. Sokan keresik különböző fórumokon, mert nem tudják a címét. Valóban, nekünk is RACSOS (vagyis rácsos) néven volt meg a kazettán, így óriási öröm volt amikor nagy nehezen újra rátaláltam (a komplett c64hq.hu játékkollekció összes képének átnyálazásával). Zsenialitása az egyszerűségében, ötletességében, játszhatóságában, és a játékhoz teljes mértékben illő hangeffektek együttesében rejlik.
Egy négyzethálós pályán kell felfelé haladni, ahol az egyes szinteken jobbra-balra ellenségek közlekednek. Ha érintkezünk egy ilyen lénnyel, akkor lezuhanunk. Feljebb jutni egy szinttel nem mindenhol lehet, csak ahol van felfelé vezető oszlop. Ez megkívánja azt, hogy oldalmozgást is végezzünk. Így viszont elkerülhetetlen a szörnyekkel való kontaktus. Sebaj, el lehet taposni őket! A tűzgomb megnyomására hősünk felhúzza a lábát, majd rúg egyet. Ha egy szörny felett teszi ezt meg, akkor eltapossa, mint egy férget.
Véglegesen sajnos nem lehet őket kiirtani, egy bizonyos idő elteltével újraélednek, és folytatják monoton, egyhangú ide-oda mászkálós létüket. A játék nehézségét az adja, hogy a későbbi pályákon egyre kevesebb ideig maradnak letaposva. Egy szörnyet csak egyszer lehet eltiporni, másodjára már mindenképp ő nyer, mi meg lepottyanunk. Nehezítés még, hogy okosodnak is a francok, egy idő elteltével már nem csak faltól falig mozognak, hanem a mi horizontális pozíciónkra törekednek, magyarán elénk akarnak állni. Ezért még egy szinttel lejjebb el kell őket csalogatni, majd gyorsan vissza és fel.
A felfelé vezető út sem triviális. Az égből is jön az áldás, már szinte a játék elejétől. Kalapács, hűtőszekrény, féltégla, meg ilyen apróságok zuhannak a nyakunkba ha nem vigyázunk, és a megfelelő időben nem mozdulunk arrébb. Ez szerencsére elég jól kiszámítható, mert viszonylag rendszeres időközönként dobálja ránk valaki. Hogy ki azt nem tudom, mert ha felérünk a pálya legtetejére, ott nincs senki más, csak az ejtőernyőnk amivel leugrunk onnét.
Minden épület három nehézségi szintet foglal magába, és egy extra felvehető tárgyat, amiért kapunk egy életet. Pályaváltáskor a nehézség mellett a színvilág és a szörnyek is megváltoznak. Ami végig ugyanaz, az a monoton - de nem idegesítő - hangeffekt, valamint a remek játékélmény. Remélem sikerült kedvet csinálnom hozzá, és kipróbálod azonnal!