Arkanoid
A feladat egyszerű: le kell bontani az összes téglát a pályán, az ütőről visszapattanó labda segítségével. A félmillió C64-es falbontó játék közül az Arkanoid az egyik kiemelkedő darab. Szép grafikával, és gördülékeny játszhatósággal tűnik ki. Arra is vigyáz, hogy épp csak annyi extrával fűszerezze meg az alapreceptet, hogy az egyszerűség megmaradjon.
A téglákat kiütve, azokból különféle bónuszok eshetnek ki. Kaphatunk hosszabb ütőt, vagy ragadós ütőt, amihez hozzátapad a labda, így pontosabban tudunk célozni. Van labda lassító is, ami sokszor inkább csak unalmassá teszi a játékot, főleg amikor már csak egy-két tégla van az egész pályán és arra vadászunk. Van benne lézer fegyver, ami a bontást teszi ipari hatékonyságúvá. Van olyan, amitől azonnal elhagyhatjuk a pályát, illetve ritkán bead extra élet ajándékcsomagot is.
Murphy törvénye alapján többnyire olyankor esnek le a zsírosabb csomagok, amikor épp a labdáért kell sietni a játéktér másik felére. Amit nem szeretnél felvenni, az meg épp akkor jön, amikor a labda is pont oda zuhan be, így kénytelen-kelletlen felveszed azt a bónuszt is, ami semmissé teheti az előző bónuszodat.
A multiball bónuszt felvéve három labdánk lesz, de ez nem túl nagy segítség, ugyanis sokszor egy labda kezelése sem egyszerű feladat. Minden pályán arra kell törekedni, hogy a saját hibázási esélyünket minimalizáljuk, erre pedig a legjobb taktika, hogy beütjük a labdát olyan helyekre, ahonnét nem tud leesni, így a téglafal struktúráját veri szét folyamatosan. Vannak kiüthetetlen téglák, illetve csak több ütéssel kiüthetők is, ha mögéjük bekerül a golyó, akkor játékosból nézővé válunk, és megelégedettséggel élvezzük azt, ahogy roham tempóban, magától bomlik a fal.
Repkednek még valami fura lények a légtérben, de ők nem sok vizet zavarnak, a labda elpattan róluk, és ennyi. 32 pálya van, ami bőven elég még a fanatikusok számára is. Maga a műfaj eleve megunhatatlan, így tényleg csak elrontani lehet. Nos, az Arkanoidot nem rontották el.