Barbarian
A sztori szerint a lila ruhás mágus fogva tartja a bikinis csajt, és a legrátermettebb harcos feladata az, hogy megmentse a nőt. Na de kit érdekel a sztori? A videójátékok lényege a játékmechanika, vagyis amit ténylegesen csinálnia kell az embernek, nem pedig a köré magyarázott dolgok. A Barbarianban a feladat a soron következő bátor harcos ledarálása a joystick tudatosnak képzelt rángatása közben.
Fura módon, két részből áll a játék, ami ténylegesen két állományt jelet a lemezen, és választható, hogy melyiket töltjük be. Az első a gyakorlásról szól, ahol természeti környezetben csépelhetjük egymást, vagy a gépi ellenfelet, kellő gyakorlatra szert téve a mágus ellen való megmérettetéshez. Az indításhoz először az F1 billentyűvel kell a játékosok számát kiválasztani, majd F7-tel indul a meccs.
16 különböző mozdulat lehetséges, mozgás, védekezés és támadás egyaránt. A leghatékonyabb a hátra+tűzgomb hatására elinduló fejlevágó mozdulatsor, ugyanis ekkor az ellenfél életerejétől függetlenül, azonnal meghal. Teljesen vesztesnek kinéző csatákat lehet megfordítani így. A kellő távolság tartása és a szerencse a kulcsa ennek. Sajnos a gép által vezérelt izomkolosszusok előszeretettel használják a gurulást, amivel nem csak hogy fellöknek, hanem közel is kerülnek, ellehetetlenítve így a lefejezést.
Ha minden barbárt legyőztünk, akkor végül a mágussal kell megküzdeni. Az F3-mal lehet váltani a zene vagy a hangeffektek hallgatása között, ajánlom mindkettőt kipróbálni. A zene harcias, fokozza a feszültséget, de a küzdelem hangjai is jók, meg az is, amikor a zöld teknős vagy micsoda gúnyosan röhög, amikor kihúzza a hullát a térről. Négyféle háttér van, kettő a természetben és kettő a mágus palotájában. Mindegyik csatateret tekergő kígyók fogják közre, és nekik fáj az, ha megütik a harcosukat. Ez a kígyós dolog is sokat hozzáad a hangulathoz.
Egyedüli kellemetlenségként a mozgás darabosságát tudom felhozni, nincs túl sok animációs fázis. Ha folyékonyabb lett volna, talán mi is többet játszottunk volna vele.