Az abszolút favorit. A legenda. A magyar szöveges kalandjáték. Rátkai István remekművei közül a Bosszú az egyik. Ezek a játékok az egész életemre kihatással voltak, ugyanis ezen programok hatására kezdtem el én is hasonló kalandjátékokat írni 10 évesen.
A stílus eleve nagyon közel áll hozzám. Majdnem olyasmi ez mint a lapozgatós Kaland Játék Kockázat könyvek. A különbség annyi, hogy itt nem előre meghatározott opciók közül válogathatunk, hanem mi magunk írjuk be a gépbe hogy mit akarunk csinálni. Minden ilyen kalandjáték egy-egy történetet ölel át, aminek célja sokféle lehet: eljutni valahová, megszerezni valamit (például egy griffmadár tojását), vagy épp bosszút állni. A helyszínek is a legkülönfélébbek: a múltban, a holdon, a Távol-Keleten, egy iskolában, szóval bárhol lehetünk főhősök. Épp úgy mint egy könyvben.
Mindegyik helyszín egy kis képből és a hozzá tartozó leíró szövegből áll. A keret és háttérszín is mindenhol a környezetnek megfelelő. A réteken világoszöld, épületekben sárgás, erdőben sötétzöld, börtönben szürke, stb. Ez az apróság is rengeteget dob a hangulaton. A leírás után írhatjuk be utasításunkat. Fontos, hogy ezek a játékok az ékezetes betűket is ismerték.
Voltak állandóan használható utasítások, mint a továbbhaladási irányok (égtájak szerint), vagy az összegyűjtött tárgyaink kilistázása, erőnlétünk mértéke, játékban való előrehaladásunk %-ban, segítségkérés, stb. Ezeknek az utasításoknak az egyszerűsítés kedvéért volt rövid, 1 karakteres változata is. Az utasítások nagyjából így néztek ki: NYIT AJTÓ KULCS, FELMÁSZ FA,
MEGTÖLT VÖDÖR. Ha a program az adott helyen értette a parancsot, akkor végrehajtotta.
Mivel ekkoriban Internet a kanyarban sem volt, játékokkal foglalkozó újságokról pedig nem is hallottunk, így ha elakadtunk egy-egy helyszínen, bizony akár fél napig is azt a képernyőt bámultuk, és gondolkoztunk a megoldáson. Így volt ez a Bosszú történetének a legelején is, amit a mellékelt kép is mutat, ahol meg kellett VÁRNI hogy a fosztogatók elvonuljanak. Bár amennyit vártunk a gép előtt, már a parancs beírása nélkül is elvonulhattak volna. :)
A kalandozások során rendszerint sok emberrel találkozunk, ők általában mindig értékes információforrások, így nem árt elbeszélgetni velük. Rengeteg tárgy is található ezekben a játékokban, amik összegyűjtése és használata a megfelelő időben és megfelelő helyen, alapvető a játék megnyeréséhez.
Igazából most nem is konkrétan a Bosszúról akarok írni, hanem az összes hasonló játékról. Mind ugyanazt az élményt nyújtja. Mintha egy érdekes kalandkönyvbe merülnél bele. Belecsöppensz egy másik világba, ahol te magad alakítod az eseményeket. A történet nyilván egy lineáris szál mentén halad, tehát teljes szabadságot nem ad, de mégis remekül szórakoztat, hiszen nem tudjuk hogy mi lesz a következő fejtörő.
Épp ez az ami akkoriban rajtam kívül még rengeteg embert arra késztetett, hogy saját kalandjátékokat készítsen. Rengeteg amatőr próbálkozás látott napvilágot. Ha minőségileg gyengébbek is voltak, de a történet, a kaland ugyanúgy bennük volt. Az enyéimben például a képek is karakter alapú grafikával készültek, amolyan ASCII-art szerűen. Van akinél csak szöveg volt. Egy közös pont van mindegyikben, a feeling. :)
Mint írtam, ez a bejegyzés igazából az összes szöveges kalandjátékról szól, így álljon itt még pár kép vegyesen ezekből a játékokból. Pluszban pár hangfoszlányt is csatolok, a nosztalgia kedvéért.