Chamonix Challenge
Chamonix egy francia város, itt rendezték meg az első téli olimpiát, 1924-ben. Aztán 1987-ben kiadták a Chamonix Challenge hegymászós programot. A város inkább a korábbi eseményre lehet büszke. A játék nagyon szép nyitóképernyővel indít, de ezzel az összes pozitívumát felsoroltam. Lehet hogy a hegymászóknak tetszik a játék, de ha a készítők a nagy profitot a C64-et kedvelők és a hegymászók közös halmazára alapozták, akkor rossz lóra tettek, kb. Filippónéra Csokoládé ellen.
Kezdésnek kijelöljük, hogy melyik csúcsot akarjuk meghódítani. 6 útvonal közül választhatunk. Beállíthatunk még évszakot, indulási időt, és egyéb paramétereket. Ha ez megvan, akkor jöhet a játék legkritikusabb része, a felszerelésünk összeállítása. Rengeteg választható tárgyat kínál a program. Annyira fontos ez a rész, hogy sokkal tovább tart, mint maga a játék, legalábbis a mi esetünkben.
Nekünk annyiból állt a játék, hogy fél óráig pakolásztuk ki-be a cuccokat, ügyelve rá hogy ne legyen nagy a cipelni való teher, de azért minden fontos dolgot vigyünk. Majd a játék úgy 10 másodpercig tartott, ugyanis mindig egyből lezuhantunk és meghaltunk. Roppant körülményes az irányítása, illetve magáról a témáról sem rendelkeztünk semmi ismeretanyaggal. Így hát a játékot egy másik módon használtuk: hülyülésre.
Vagyis pakolás közben minden hülyeséget betettünk. Kötél, csákány, karabiner, minek? Amikor lehet vinni rumot, naptejet, walkmant, névjegykártyát és after shavet? Egyetlen lépést sem tettünk meg, nehogy meghaljunk, csak álltunk a kezdő pozícióban és ezeket a tárgyakat használtuk. Például benyomtunk vagy 10 rumot egymás után, majd hallgattunk egy kis muzsikát. A walkmanból szóló zenét nem tudom leírni, ezt hallani kell:
Amikor meguntuk a hülyülést, akkor a táskánk legmélyéről elővettük a bepakolt revolvert és megöltük magunkat... Ennyi. Oda akarok kilyukadni, hogy teljesen mindegy volt, hogy nem értettünk a játékhoz. Adott volt egy program, amit úgy használtunk, hogy jól érezzük magunkat. Milyen érdekes.
Az alsó videó a győzelmi jelenetet mutatja, hát az a kódrészlet sem sokszor futhatott le az életben, bár ha az 50-es toplistából(!) indulunk ki, akkor e téren is a fejlesztők optimizmusát vélhetjük felfedezni.