Giana Sisters
A C64 egyik legismertebb játéka ez a remekül eltalált Super Mario klón. Kicsit zavarban voltam a játék nevével kapcsolatban, mert a GIANNA a címképernyőn két N-nel vagyon írva, és mi is úgy ejtettük, hogy "Dzsanna szisztersz". De a borítón és mindenhol máshol csak egy N-nel szerepel, és a hivatalos elnevezés is a Giana. Az ő testvére Maria. Ők csak $D027-ben térnek el egymástól, velük barangolhatjuk be Giana rémálmainak helyszíneit, a játék pályáit.
Oldalra scrollozós ugrálós platform, a kép kizárólag jobbra halad, visszafelé nem tudunk menni. 33 pályát tartalmaz, két fő típussal: a felszíni és a föld alatti világok váltakoznak. Igazából semmi más feladat nincs a pályákon, mint eljutni a végére, át a következőre. De ha már tele van pakolva a pálya mindenféle földi jóval, akkor a tisztességes gamer használja is azokat, és nem csak végigrohan. Főleg azért, mert a pályavégi időbónusz szinte semmit nem hoz a konyhára, bőven elég ha arra figyelünk, hogy a limit letelte előtt érjünk be.
Gyémántokat lehet felvenni, a közvetlen begyűjtésükkel, vagy mágikus dobozokból való kiütésükkel. Vannak olyan dobozok, amik tuningokat rejtenek. Elsőnek a labdát kaphatjuk el, ami által a kislányból egy torzonborz hajú punk lesz, aki innentől kezdve a téglafalakat ki tudja ütni a fejével. Így a pálya szabadon alakíthatóvá, rombolhatóvá válik. Némely téglafal rejtetten szintén gyémántokat tartalmaz, érdemes ezeket mind kiveretni, mert száz gyémánt elhalálozás nélküli összeszedése egy plusz életet jelent.
A kellemes ugrándozást a fura ellenfelek nehezítik meg, akikkel nem szabad érintkezni, max a fejükre ugrani, amitől elpusztulnak. Későbbi pályákon vannak olyan lények - például az a sárga hajlongva lépkedő valami - amire ráugrani sem szabad. Sorban a második tuning a villám, amit begyűjtve már lőhetnek is a csajok, de ez sem hat minden szörnyre, de a nagy részükre igen. A dupla villámot megszerezve már a falakról is visszapattan a lövedék, az eper hatására pedig hőkövetővé, vagy inkább szörnykövetővé válik. Ezek a bónuszok az elhalálozásunkig tartanak, utána újból aranyos masnis kislányként kezdjük.
Az eper után vannak még speckó elemek, amiket a SPACE gombbal tudunk felhasználni. Az órával meg tudjuk állítani a szörnyek mozgását, a bomba kinyír mindenkit a képen, a vízcsepp pedig a tüzes akadályokon enged áthaladást. Ritkán hozzájuthatunk még nyalókához, ami plusz egy életet ad. És ha már édesség, nekem a barna téglalap falakról (lásd kép) mindig egy nagy tábla tejcsoki jut az eszembe, még az ízét is érzem. Előszeretettel használja a játék a fogyó talajokat, ami gyors cselekvésre (hibázásra) kényszeríti a játékost. A kép alján lévő lyukakba nem szabad beleesni, kizárólag ott, ahol ilyen fogyó talaj van, mert ezek a helyek kincsesbányák.
Minden negyedik pálya végén bossfight van, amit én eleve nem szeretek semmilyen játékban, és itt sincs semmi értelme. Két lény van, valami darázs szerű darázs, meg valami zöld gyíksárkány. Mindkettőt ki lehet lőni, de sokkal egyszerűbb kijátszani őket: a darázs felett simán át lehet ugrani, a sárkány alatt meg át lehet szaladni, semmilyen kihívást nem nyújt ez a rész, teljesen felesleges.
Kihívást inkább az a szándékos szívatás jelent, ami a 15. pálya környékén indul. Arra gondolok, amikor az ugrásokat pixelre pontosan kell kivitelezni. Amikor szűk belmagasságú helyeken kell ugrani, vigyázni kell a fej beütésére, mert akkor lezuhanhat Giana. Meg amikor szűk helyekre kell beugrani, akkor nem működik az, hogy csak nekiugrunk a falnak, és majd úgyis betalál a lyukba. Meg amikor már a piros háromszögek oldalaiban kell egy pixelnyi helyen megállni, és onnan elugrani egy tűzzel teli cső peremére, az már kezd frusztráló lenni. De az irányítás a csúszóssága ellenére annyira adja magát, annyira folyékony, annyira jól betanulható, hogy az elszánt játékosoknak ez sem okozhat problémát.
Simán végig lehet vinni ezt a játékot, akár egy-két nap gyakorlással, úgy, hogy egyetlen WARP blokkot sem ütünk ki. Ezek olyan láthatatlan blokkok, amik azonnal egy későbbi pályára visznek át. Nyolc ilyen van a játékban, aki gyorsan akar haladni, vagy utál bizonyos szinteket, az nézze meg ez ügyben az alant linkelt C64-Wikit. Másik "csalási" lehetőség a földalatti pályákon, hogy kiütjük a plafon tégláit, és odafenn szaladunk egészen a célig, kihagyva így a pályán felmerülő nehézségek javát.
Grafikailag kifogástalan, a scroll tökéletesen sima 50 FPS-es. A zene parádés, a hangeffektek közül pedig ez a kettő a világ legjobb videójáték hangeffektje (a Get Readyra még dobolni is szoktam az ujjaimmal az asztalon):
