Libra
Egy űrhajóval kell haladni előre egy barlangrendszerben, és a különféle mozgó akadályokkal, valamint a falakkal való érintkezést kell elkerülni. Szerethető stílus, amit elrontani sem nagyon lehet. Ráadásul a leprogramozása sem nagy cucc, főleg Commodore 64-en, mert csak a sprite-sprite és a sprite-háttér ütközés regisztereket kell ellenőrizni, ahogy a Libra is teszi, szög egyszerűséggel. A nehézségi fokozat választóval indul a játék, ami egyedül a sebességen állít, a beginner megteszi kezdésnek.
Az első barlangban sok nehézség nincs, van egy lift meg két elektromos kapu meg valami masinéria amit el kell kerülni, na meg persze a szűk folyosókban való pixelmanőverezés, ami ezen stílus védjegye. Hál' isten gravitáció nincs, illetve űrhajónk lángcsóvájának ütközése sem számít. Időlimit van, de nagyon tágas, százról indít a visszaszámláló.
Aztán nem várt fordulat, a második pályán már nincs időlimit, viszont ekkor derül ki, hogy lőni is tudunk! A zöld kapu csak akkor nyílik ki, ha húszat(!) belelövünk abba a mozgó megnevezhetetlen valamibe. És ez az első és utolsó alkalom a játékban, amikor a lövésre szükség van... A leggonoszabb itt mégis a zöld növény, ki kell figyelni hogy mikor húzódik vissza pár tizedmásodperccel hosszabb időre, és akkor kell az átcsusszanó manővert megindítani a kijárat irányába.
A harmadik pályán már sárkány is van, de nem sok vizet (illetve tüzet) zavar, miként a pattogó labda sem. A negyedik pályán a piros kapukon csak tökéletes ütemérzékkel lehet átsurranni, szupersztár fokozaton szinte lehetetlen megoldani. Ha sikerült, akkor ennyi volt, nincs több pálya, mindössze ez a négy képernyő van, eggyel nehezebb fokozaton kezdi elölről. A hangok primitívek, meg az egész játék olyan fura, ezért van olyan Commodoreos varázsa.
Gyerekkoromból tisztán emlékszem, hogy annyira megtetszett a karakterkészlet, a betűk, a számok, és főleg a tégla mintázat, és a falakba beleírt Libra felirat, hogy ki akartam szedni valahogy. Rápróbáltam a RUN/STOP billentyűre, és láss csodát, működött! Ki tudtam lépni a játékból a BASIC interpreterbe, és ki tudtam listázni a programlistát, merthogy ez egy BASIC cucc! Abból próbáltam kihámozni a lényeget, de az átrajzolt karakterek miatt a listázás is eléggé zagyva volt. Nagy izgalommal turkáltam a színfalak mögött, de nem jutottam sokra. Gyerekként, és a megfelelő tudás hiányában még azt sem fogadta be az agyam, hogy miközben listázódik a kód, hogyan mozoghatnak a játék spritejai a képernyőn maguktól. Fura, hogy megmaradnak ezek az emlékek...