Miner-1861
Ez a játék nekem nagyon sokat jelent. Maga az egyképernyős platform stílus nagyon tetszik, a bányász téma még inkább, a naív megvalósítás, a kedves zene és az ártatlan játékmenet pedig ráteszi a koronát. Gyerekként minden erőmmel azon voltam, hogy valami hasonlót írjak. Emlékszem, ki akartam szedni belőle az átrajzolt karaktereket, de akkor még nem láttam át úgy a C64 lehetőségeit, mint most, 33 évvel később, így beletört a bicskám. A játék hangulata három évtized múltán is ugyanolyan, mint amilyenre emlékeztem.
A címképernyő grafikája, zenéje, és egyszerűsége azonnal megteremti a Commodoreos hangulatot. Pályaelemekből van kirajzolva a játék címe, ami a jellegzetes Commodoreos téglafallal van alátámasztva. A menü nem tartogat sok választási lehetőséget. F1-re indul a móka, F3-ra pedig az ágyú elkezdi kilőni az instructions szöveget franciául, mivel hogy ez egy francia cucc. Hogy ne kelljen kivárni mindenkinek a scrollt, ezért kigyűjtöttem, és most jól berakom ide:
Instructions
Enfoncez vous dans la mine pour vous emparer des pepites d'or et de la cle vous laissant acceder au tableau suivant.
Surveillez le bonus et votre energie qui diminuent apres chaque effort.
Pour y remedier prenez du fluide.
Evitez tout ce qui bouge et soyez prudent.
Bonne chance.
Feladatunk a tárnákban fellelhető összes aranyrög bezsákolása, majd a megjelenő kulcs összeszedése, végül a pálya elhagyása az ajtón át. Az akció közben ide-oda mozgó szenes csilléket kell átugrani, meg elkerülni a repkedő madarakat, lefelé eső narancsokat, meg az ágyú lövedékét, pókokat, szóval semmivel ami él és mozog nem szabad érintkezni. Arra is figyelni kell, hogy ugrás közben ne verjük be a fejünket a falba.
Ügyesen kell mozogni a bánya kivájt járataiban. A platform elemek a szokásosak: létrák, csúszdák, futószalagok, vizes árkok. Többnyire úgy vannak felépítve a pályák, hogy többször is be kelljen járni bizonyos részeit. De ez nem baj, mert alapvetően jó mászkálni ezekben a bányaüregekben. Sőt, még direkt olyan helyekre is el szoktam menni, ami nem szükséges a teljesítéshez, csak azért, hogy bejárjam és felfedezzem azt a részt is. Az első pályán szerintem még maguk a készítők sem jártak a hegy oldalában (ott, ahol a narancs gurul lefelé), én viszont oda is kimentem, és ott is működik az engine, jól meg van írva.
Emberkénkkel a mozgás folyamatos, gördülékeny, egyedül az ugrásokat kell kitapasztalni. Kicsit hamarább kell nyomni a pirosat (mi így hívtuk a tűzgombot), még az adott irányba elindulás előtt. Olyat is lehet, hogy egy helyben ugrálunk, és utána húzzuk hozzá a helyes irányt, de rá lehet érezni, szóval ezzel sincs gond. A futószalagokon csak megállítani tudjuk magunkat, de apró trükk, hogy hátrafelé ugrálásokkal azokon is lehetséges a visszafelé haladás.
A folyamatos mozgás fogyasztja kincskereső hősünk energiáját. A legjobban a zuhanások és ugrálások merítenek. Ilyenkor tanácsos megállni kicsit, de ne sokáig, mert a pálya teljesítésekor járó bónusz pontszámunk pörög visszafelé. A top-listára kerülés érdekében (ami nincs a játékban) a legjobb taktika az, ha a pihenés helyett begyűjtjük a vizes flaskákat, amikkel felfrissíthetjük magunkat, ekkor pár másodpercig nem fogy az erőnk, bármilyen erőfeszítést is végezzünk. A tuti viszont az, ha csúszdázunk, mert az kifejezetten tölti az energiát! Úgy kell optimalizálni a bányarészek bejárását, hogy a lehető legkevesebb ugrás és zuhanás legyen benne, és a lehető legtöbb csúszás, illetve a védőitalok is épp utunkba essenek.
Ha hozzáérünk egy "ellenséghez", vagy ha elfogy az energiánk vagy a bónuszunk, akkor veszítünk egy kalapot (élet), és az adott pályát elölről kell kezdeni, minden addig begyűjtött aranyrög visszakerül a helyére. Nyolc pálya van összesen, aminek teljesítése után újraindul az elsőtől, kicsivel gyorsabb tempóban, és az arany is máshol van, tehát további kihívást nyújt. A minden pálya elején hallható dallam gyorsuló tempójából is következtethetünk a nehézségi fokozatra.
Erről a játékról alig találni valamit a neten, még az ismertebb internetes kartotékok sem jegyzik. Ráleltem még Pipazzo néven olasz változatban. Fogalmam sincs, hogy anno milyen rögös útvonalon (hát aranyrögös!) juthatott el hozzám ez a gyöngyszem. Akkoriban a negyedik pályáig talán ha el tudtam jutni, és óriási élményt jelentett az, ha csak pár másodpercre ugyan, de megláthattam a következő pályát.
Itt a bizonyíték, hogy nem a túlcsicsázott grafikában, és nem az agyoneffektezett zenében rejlik a titok. Ez a játék teljesen egyben van, és az az atmoszféra, amit megteremt, az magával ragadó. Van stílusa, van hangulata, van művészi értéke. Nagybetűs JÁTÉK, a szó gyermeki értelmében véve.