Save New York
A gyerekkoromból egyetlen fantasztikus hangulati elem maradt meg bennem erről a játékról: ahogy a toronyházak ablakainak fényei váltakoznak. Hol lekapcsolja egy lakos a villanyt, hol fel. Most - mielőtt 30 évvel később újból elővettem - azt gondoltam, hogy ez egy szög egyszerű játék. De kiderült, hogy vannak itt mélységek, és ezt nem csak azért írom, mert a föld alá is be lehet menni.
New York van invázió alatt. Hatalmas szörnyek több hullámban igyekeznek megszállni és megenni(!) a várost. A feladat az ő kilövésük, lehetőleg úgy, hogy a nagy harcok közepette mi magunk se tegyünk kárt az épületekben. Vadászrepülőnkből fogy az üzemanyag, amit az időnként áthaladó repülőből kidobott tartályok elkapásával tudunk feltölteni. Az irányítás nem a repülős játékokból megszokott, hanem simán a 8 irányba tudunk repkedni, viszonylag gyors irányváltásokkal.
Ha sikeresen megállítottunk egy hullámot, akkor az épségben maradt lakások száma szerint kapunk bónuszpontokat, majd a szörnyek szólnak a haverjaiknak, hogy elkélne némi erősítés, és már jön is a következő attak. Ekkor már tojásokat is pottyantanak az égből, amit érdemes azonnal kilőni, mert ha földet ér, akkor kikel belőle egy újabb rémség, aki először a metróalagútba megy le, majd alulról próbálja bomlasztani az épületeket, ami a város rohamos pusztulásához vezet.
És itt jön be egy újabb játékelem, le kell menni a föld alá kiirtani a parazitát. Csakhogy alul metrószerelvények közlekednek, így a gyalogos közlekedés kissé veszélyes, főleg amikor a piros színű gyors metró jön. Én a magam részéről ezt a részt nem is erőltetem, inkább a levegőben próbálom elejét venni ennek a tojások kilövésével.
A kétjátékos mód remek móka, mert mint annyi más C64-es játékban, itt sem tisztázott, hogy egymást segítve, vagy egymás ellen kell küzdeni. Szerintem a kooperatív mód élvezetesebb. Úgy például meg lehet azt is szervezni, hogy az egyik játékos menjen le a föld alá, a másik meg repkedjen. Hasznos tippem a repüléshez, hogy a kép szélének kell nekimenni, mert ott megáll a gép, így nem kell folyton a mozgását kontrollálni.
Még arra is futotta ebből a pár kilobájtból, hogy a város képe, vagyis a szkájlájn, minden játék indításakor más és más, így a toronyházak magasságát sem lehet megszokni! Csakúgy, mint ahogy a szörnyek mozgását sem lehet igazán kiismerni, tök hülyén mozognak, mintha némi AI-t is csempésztek volna bele. Olykor elbújnak az épületek mögé és úgy eszik azokat, néha mintha szándékosan akarnának a repülőnknek ütközni, néha simán csak repkednek... Éppen ezen változó paraméterek miatt válik nehézzé a játék, de a nehézsége ellenére roppant élvezetes! És a hangulata annyira Commodoreos... Egész biztos be fogom tölteni még.
