`

Sűrű, sötét erdő

Minden C64 felhasználó ismeri a géphez kapott kézikönyveket. A mi gépünkhöz adtak legalább négyet, amiben vegyesen volt magyar, angol és még olasz nyelvű is. Ezek a könyvek nem csupán a számítógép üzembe helyezéséről szóltak, hanem annak programozásába is belemélyedtek. Már a kezdetektől fogva imádtam a gépbe bepötyögni a példaprogramokat. Akkor még nem tudtam hogy mit írok a gépbe, csak írtam.

BASIC programkódVolt, hogy egy animáció lett a jutalmam, vagy egy hőlégballonos sprite kerekedett ki belőle, de megesett, hogy nem volt látható eredménye a futásnak és tanácstalanul bámultam a képernyőt. Klasszikusnak számító történet, amikor apám a REM MOTORHANG sorral nyitó pár soros programocskát pötyögte be pár óra alatt, majd a RUN kiadása után a monoton zúgást hallgatva, kb 5 perc múlva az amúgy is visszafogott sikerélményt egy csalódott számítógép újraindítás zárta le.

Szöveges kalandjátékokA szöveges kalandjátékoknál - Bosszú, Új Vadnyugat, stb. - már említettem, hogy különösen nagy hatással voltak rám. Egyszerű, és mégis nagyszerű játékok. Rengeteg tartalmas percet szereztek, és szerintem rajtam kívül még sokaknak. Viszonylagos egyszerűségüknek, és a programozásban való alapszintű jártasságomnak köszönhetően adta magát a helyzet, hogy belefogjak egy saját kalandjáték fejlesztésébe.

Óriási lelkesedéssel vetettem magam bele, méghozzá egyenesen a közepébe. Az első lépés az volt, amit ma már utoljára hagynék, vagyis leültem a gép elé, és elkezdtem kódolni. Nem volt sem a sztori, sem a kezelőfelület, sem a hangok, se semmi kidolgozva előre. A fiatalság, a naivitás, és a lelkesedés vitt előre. Ennek köszönhetően a történet, ami a kalandjátékok igen lényeges eleme, a program írása közben alakult ki.

Sűrű, sötét erdőAz egyes helyszínekhez tartozó kis képeket egyszerű ASCII-artokkal oldottam meg. Hasonlót tessék elképzelni, mint a képen látható, most gyorsban összerakott installációm. Amit a karakteres ábrázolásból én ki tudtam hozni, azok mindössze fák, folyók, házak voltak. A kettőskereszt karakter segítségével a házak elé varázsolt kerítés már advancednek számított. Így történt az, hogy a játékom kiinduló helyzete, első képkockája, egy sűrű, sötét erdő volt. Szögletes lombkoronájú fákkal. Az, hogy hogy kerültünk oda, mi a jó fenét csinálunk ott, mi a célunk, senki nem tudja. Hiszen sztori nem volt, a helyszín meg azért éppen erdő, mert csak azt tudtam megrajzolni. Miután az ott kiadható utasításokat leprogramoztam, jöhetett a következő helyszín, amit szintén az ASCII művészi képességem és a véletlen határozott meg.

Itt tennék egy kis zárójeles kitérőt a jelenbe, mert ahogy ezeket a sorokat írom, kísérteties hasonlóságot vélek felfedezni a "professzionális" karrierem terén. A valóságban gyakorlatilag minden projekt így működik, mint az én 10 éves gyerek fejemben. Specifikáció nulla, ad hoc jelleggel percenként változó funkciók, az előre eltervezés teljes hiánya. Legtöbbször olyan sötétség uralkodik az ötletgazdák fejében, mint az én erdőmben...

A kép csak illusztráció, a Rubint nevű magyar játékból valóDe evezzünk kellemesebb vizekre. Sőt, másszunk hegyet! Bátyámat is megfertőzte a kalandjáték írás. Játszottam is a kreálmányával, és szerzett is egy örökre megmaradó élményt. Pár helyszín bejárása után egy hegy lábához érkeztem. A helyszínhez türkizkék színvilág tartozott, a képen a távolban egy hegy volt látható. Kiadtam a parancsot: FEL. Ekkor, nagyobb hirtelenséggel mint ahogyan a villám lecsap, a következő üzenetet kaptam:
LEESTEL. MEGHALTAL. Esküszöm, a 89. szintű hardcore Diablo2 karakterem halála nem volt ennyire mellbevágó. Azt hiszem ezt hívják ma roguelike-nak. Szóval bátyám sem flancolt a részletekkel, semmi esélyt nem adott, ennyi volt. Emlékszem hogy nagyon jót nevettem rajta. :)

Mit nem adnék érte, ha újra láthatnám ezeket a játékokat... Tudtam, hogy soha senki nem fog vele játszani. Mégis minden nap érdemes volt felébredni, egész nap motivált valami. Imádtam csinálni, magáért a programozás szeretetéért. Amint kaptam egy kis gépidőt (értsd: bátyám odaengedett elé), akkor a programkód sorai közé merülve, teljesen átszellemülve, izgatottan folytattam se eleje, se vége történetemet...

Ha tetszik az oldal, ide kattintva támogathatod!

READY.