L'Abbaye des Morts
Szenzációs hangulatú platformjáték, ahol még a sztorinak is van értelme. A 13. században járunk, ahol Jean Raymondot irányítjuk, aki Krisztus szegénységéről prédikáló kathár szerzetes. Az életet anyagi törekvések nélkül védőket a katolikus egyház eretnekként kezelte, és kiűzte a franciaországi Languedoc régióból. A történet úgy kezdődik, hogy szerzetesünket keresztes lovagok üldözik, ám sikerül menedéket nyernie egy öreg templomban. Ám benn sem fenékig tejfel a létezés, az épület romjai alatt egy ősi gonosz rejtőzik.
A templomban, az alatta lévő katakombákban és járatrendszerekben 12 keresztet kell összegyűjteni, hogy végül szembenézhessünk magával a sátánnal. Denevérek, piranhák, katonák, démonok, köpködő virágok, tűzlabdák, és mindenféle istentelen teremtmények állják útját törekvésünknek. A feladatot jó szerzeteshez hűen, a nemártás jegyében kell véghez vinni, vagyis csak az ellenség elkerülése jöhet szóba.
Hagyományos keresztek és fordított keresztek is villognak a szobákban, de a fordítottakat nem tudjuk felvenni. Az egyik szobában van egy kapcsoló, amit íjászok őriznek, az invertálja ezeket oda-vissza. Így tudjuk váltogatni, hogy melyeket legyen lehetőségünk felvenni. Ezzel kényszeríti ki a játék az egyes térképrészek újrajárását, valamint a zárt ajtók kapcsolókkal történő nyitogatásával. Az extra életeket adó szívecskékkel nagyvonalú a játék, de el is kél, mert olykor át tud csapni frusztrálóan nehézbe, itt most főleg a sátán előtti két szobára gondolok.
Minden szobának van neve, ami a jobb alsó sarokban olvasható. A tortured souls nevű helyen örültem meg igazán annak, hogy a C64-en csak 8 sprite van, nem tudom ki ütemezte be így, egészen pokoli az áthaladás. Vannak waypontok is, vagy inkább újraéledési pontok, azok érintése nem minden esetben szerencsés, mérlegelni kell.
A papiruszokat olvassuk el, mert olyan információkat rejtenek, amik elengedhetetlenek a küldetésünk teljesítéséhez. Van a pályán egy sárkány is! Annyira nem veszedelmes, az ügyesebbek az okádott tüze között ügyesen manőverezve át tudnak haladni. Viszont őriz egy keresztet, aminek elcsenése lehetetlennek tűnik. Egy másik kereszthez meg óriásit kellene ugrani. Ezen rejtélyek megoldásait is rejtik a tekercseken lévő utalások.
A templomtoronyból kibámulva, a hulló falevelekben gyönyörködve mi is elmerenghetünk azon, hogy a készítőknek még egy ilyen helyszínre is futotta, ami pusztán csak hangulati értékkel bír. Bár hangulata az akasztott szerzetesekkel teli fának is van, meg a repkedő szellemes résznek is, meg a sátánnak is, szóval az egész játék nagyon súlyos atmoszférát teremt, amit a zene tovább mélyít. A zeneszerző, Saul Cross már a Sydney Hunter-ben is remekelt, és itt sem adta alább.
A legjobb szívvel tudom ajánlani! A végét most elárulom, ugyanis a játék befejezése megrendítő, és roppant tanulságos. Miután elűztük a sátánt, közli, hogy ha ő ugyan nem is tudott legyőzni, de a végzetünket nem kerülhetjük el, majd az emberek fognak megölni. Ekkor ránk törnek a keresztes lovagok, majd máglyán elégetnek. Így van értelme egy videójátékba történetet rakni.
Csillagos ötös cucc!
