Mike Mech
Pályabejárós ügyességi játék. Sok platformer alkalmazza azt a mechanikát, hogy a játéktér minden pontját érinteni kelljen. Így növelik meg az egyébként kicsinek tűnő pályák bejárásához szükséges időt, és így kényszerítik rá a játékost az ellenségekkel való minél többszöri kitettségre. A fölösleges sztori itt az, hogy egy űrhajón vagyunk, amit az alienek megszálltak, és az energiatermelő szobák akkumulátorait lekapcsolták, ezeket kell visszakapcsolni.
Mechanikus Mike az elemeket nagyon könnyedén, azok érintésével tudja aktivizálni. Bármelyik irányból elég ha épp csak hozzáérünk, akár ugrás, akár zuhanás közben, nincs megkötés, folyékony a játékmenet. Az ellenségek alakja kissé jellegtelen, pulzáló massza, amiről a The Blob című 1988-as film jutott eszembe. Viselkedésük változatos. Vannak járkálók, pattogók, hőkövetők, faltól falig átragadók, ránk rontók. Mivel nincs fegyverünk, ezért minden esetben a taknyokkal való kontakt elkerülése az egyedüli idvezítő megoldás.
Az űri gravitációnak, de leginkább a programozóknak hála bármekkorát lehet esni, Mike nyaka nem törik bele. Az esés azért is hasznos, mert gyors, így a minket követő ragadványt egy időre le tudjuk rázni. Erre a célra használhatók még a teleportok is. Időnként lebegő kristályok jelennek meg, amik bónusz pontokért begyűjthetők. Ezt mérlegelni kell, mert idő szűkében vagyunk. Pár felesleges, vagy rontott ugrás, és hamar lepereg az idő. Jó hír, hogy életvesztés után a már bekapcsolt elemek tovább világítanak, nem kell nulláról újrakezdeni a szobát. Tízezer pontonként extra élet jár.
70 pályát tartalmaz, ami több, mint elég. Ráadásul mindegyiket külön is be lehet gyakorolni. A hangok eszméletlen jóra sikerültek. Annyira videójátékosak, és annyira illik minden hang az azt kiváltó eseményhez, hogy le a kalappal, egy élmény hallgatni ezeket az effekteket. Ahogyan egy 2022-es megjelenésű játéktól az elvárható, teljesen lepolírozott, a maga nemében hibátlan alkotás.