Stareggs
Pohl András másik játékáról, a Bug Blitz-ről már írtam. Ezek után le sem tudná tagadni, hogy a Stareggs is az ő alkotása. A játékmenet és a megvalósítás itt is teljesen egyedi, semmihez sem fogható, a zenei betétek pedig kísértetiesen hasonlítanak. Egyes adatbázisokban Kosmo-Kobus néven található meg, de van holland változat is. Az eredetiből nem is találtam rendesen működőt, így kénytelen voltam egy újabb keletű törés után nézni, ami orvosolja a játék legalapvetőbb hibáit, mert abból bizony van bőven.
Alien inváziót kell megakadályozni, három helyszínen. Először a védelmi űrhajókat kell kilőni, majd a keltetőben kell tönkretenni a tojásokat, majd az űrben kell likvidálni a kiszökött szörnyeket. Ez a három felvonás ismétlődik, változó felállásban. Az indításkor a játék nagyvonalúan felkínálja, hogy válasszuk ki, hány élettel akarunk kezdeni, 4, 6, vagy 8. Mit sem ér az egész, mert száz élet alatt nekivágni teljesen felesleges.
Az űrcsata irányítása botrányos. Minden eddig megszokott számítógépes irányítási módtól, és a józan ész által diktálttól is merőben eltér. Arra gyorsul az űrhajónk, amerre nyomjuk az irányt, de egyben kanyarodik is kicsit arra. Alig bírtam megszelídíteni, képernyőkön át száguldottam kontrollálhatatlanul, jót röhögtem kínomban. A trükk az, hogy meg kell állítani teljesen a gépet, és apró mozdulatokkal operálva kell irányba állni az ellenséges űrhajó magjára célozva.
A tojáskeltetős rész szenzációs ötlet, a '79-es Alien film biztosan innen nyerte az ihletet. Önmagában kitenne egy teljes játékot, megérne egy újrafeldolgozást csak ez a rész. Itt platformjátékba vált a műfaj. Négy szinten vannak a tojások, amik közül az egyikből épp készül kikelni egy monszta. Ajánlott úgy helyezkedni az emberünkkel, hogy a kép közepén legyünk, hogy amint felfigyelünk egy repedésre, azonnal oda tudjunk sietni. Rá kell kopogtatni a tojásokra, így azok nem kelnek ki.
Sajnos az irányítás még a javított változatban sem tökéletes, az eredetiben pedig egyenesen borzalmas. A mozgólépcsők a haladási irány szerint vehetők igénybe, de pontosan kell odaállni, és a tűzgombot nyomva lehet használni. Vannak rendes lépcsők is, de grafikailag alig különbözteti meg őket valami a többi háttérelemtől. A baloldalon fenn és lenn van egy lift, ez roppant hasznos, mert nagyon gyorsan közlekedik. Vannak még gépágyúk is a pályán, közvetlenül a jobb- és baloldalukra állva a tűzgombbal lehet ratatázni, abban az esetben, ha egy szörny már kikelt, és ott repked körülöttünk. A kikelt szörny is tud lőni ránk, ráadásul pontosan tud célozni, szinte garantált az életvesztés. Talán szerencsésebb megvárni, hogy a nagy ablakon át kiszabaduljon.
Nem sikerült élvezetesre kibalanszolni ezt a részt sem. A későbbi pályákon a tojások már olyan hamar kikelnek, hogy még akadálymentes irányítás mellett sem mutatkozna semmi esély a széttörésükre. Szinte mindig el fognak szabadulni a lények, marad tehát a gépágyú mögött való dekkolás. Kár érte, mert ennek a résznek a lényege és varázsa épp a tojások széttörésében lett volna. Ahány szörny kirepült az ablakon, annyival kell végezni utána az űrös részben. Ha ez nem sikerül, akkor a Föld szétrobban. A hatásosság kedvéért az eredeti verzió itt egy elegáns exitet hajt végre a BASIC interpreterbe, növelve a bolygónk pusztulásakor érzett sokkhatást. A javítottban konszolidáltabb game over van.
Ha sikerrel vettünk egy támadási hullámot, minden szörnyet elpusztítva, akkor örömteljes zene kíséretében láthatjuk bolygónkat büszkén, sértetlenül átvonulni az égbolton. Ez is tökre hangulatosra sikerült.
Pohl András játékaiban minden ott van, amiért a '80-as évekbeli videójátékokat a mai napig imádom. Kár, hogy csak kettőt készített. Nincs emberi lény, akinek a Stareggst ajánlani tudnám, de ha a leírtak alapján kedvet érzel, akkor próbáld ki!