Gazza II
Mi minden focis játékra vevők voltunk. Sokat fociztunk a grundon, a TV-ben a foci VB-k és EB-k összes meccsét megnéztük, sőt, a Góóól című magyar NB1-es fordulókat összefoglaló műsorban elhangzott végeredményeket is füzetbe írtuk ki a tízszínű tollunkkal. Akkoriban még volt értelme focit nézni, ezért ezt a videójátékos műfajt is szerettük, a szoftver minőségétől függetlenül elvoltunk ezekkel.
A Gazza II egy aprólékosan kidolgozott fociprogram, majdhogynem szimulátornak mondható. Klubcsapatokat és válogatottat is választhatunk. Az összes csapat teljes valós névsorát tartalmazza az adatbázis. Minden focistának külön képességpontjai vannak kitartás, sebesség, rúgás, passzolás, labdakezelés és szerelés téren. Ez már-már foci menedzser szintű részletesség! A korabeli neveket olvasva időutazásban lehet részük, elég csak a magyar csapatra tekinteni, kordokumentum értékű lista. Extra még az állítható talajtípus, a szélerősség, illetve a taktikai formáció is.
A meccs a kezdő 11 összerakásával indul. A bő keretből a skillpontok és pozíciók alapján lehet tetszés szerint bepakolni a játékosokat a kezdőbe. Akit ez a rész nem szórakoztat, az simán át tudja nyomni, ekkor az alap felállás lesz kiosztva. Még pénzdobás is van, annak eldöntésére, hogy ki kezdje a meccset, és hogy a másik fél melyik térfelet választja, ami a szél irányának ismeretében előnyös lehet. Ja, és azt még nem is írtam, hogy eleve három nyelven tud a program: angol, olasz, német! Szóval van itt minden, mint a búcsúban.
A focipálya jó nagy, annyira, hogy még egy radar is segíti a tájékozódásunkat. A bevonulás is eltart egy ideig, de itt legalább tényleg 11 játékos van csapatonként, és tényleg ott is vannak, ahol lenniük kell. Sok focis progi csak fogalmatlanul bedobál embereket ha már kevés van a képen, és kész. Az egyéni képességek hatása is érződik, a gyorsabb falábú tényleg gyorsabb egy picit, a rosszabb labdakezelésű a forgolódások közepette többször hagyja el a labdát.
Egy rosszul sikerült becsúszás után szabadrúgás jár, le tud sérülni a felrúgott játékos, ekkor a sárga és piros lapok is előkerülnek, és még 11-es rúgás is van, tehát a többi C64-es focihoz képest az extrák terén tényleg parádé van. Elvileg cserélni is lehet, de az nekem nem sikerült. A meccs végén pedig egy hatalmas összefoglaló táblázatot kapunk játékosonként, hogy ki hogy teljesített! Ezek mind teljesen előremutató funkciók voltak akkor a C64 világában.
A páratlan kidolgozottság viszont nem elegendő ahhoz, hogy igazán jó játék legyen. Ugyanis az irányítás, illetve maga az élmény nem az igazi. A mozgás darabos, a lövés kontrollálása nem jó. A lövőerő a tűzgomb hosszas nyomva tartásával állítható, és még az is, hogy laposan vagy ívesen lövünk, de az irányt maximum a szél módosítja picit, vagyis kizárólag nyolc felé lehet rúgni a bőrt. Ami nem is igazán bőr, mert olyan gagyi műanyag hangja van amikor pattog. A jeges talaj a legszórakoztatóbb, mert ott jobban csúszkálnak a játékosok, meg a labda is, és talán játszhatóbb is így.
A gépi ellenfél is csinál ostobaságokat, mi meg mást se fogunk tudni csinálni az irányítás hiányosságai miatt. A büntetőrúgást nehezebb berúgni, mint mellé. Úgy tapasztaltam, hogy gólt itt is átlós irányból a legkönnyebb lőni. El lehet vele lenni, de tény, hogy a készítők a szimuláció részébe adtak bele apait anyait, és kellett volna egy fejlesztő az arcade vonalról is, aki jó játékot csinált volna belőle.